Az Európai Unió (EU) tagállamai jelenleg nem egységes stratégiák szerint végzik kulturális örökségük digitalizálását. A tagállamok az Európai Bizottság (EB) egyetlen érvényben lévő, a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló ajánlása (2011/711/EU) értelmében különböző megoldásokkal végzik kulturális örökségük digitális megőrzését és közzétételét. Hazánkban az érintett közgyűjteményi és egyéb szakmai szervezetek bevonásával az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) központilag kidolgozta a hosszú távú (2017–2025) Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiát (KDS), amely meghatározza kulturális örökségünk digitális megőrzésének intézményrendszerét és módszertanát. Az EB és a tagállamok kiemelten támogatják a közös páneurópai archívum, az Europeana aggregációs tevékenységét. Az Europeana működési modellje szerint csak az általa akkreditáltan megbízható aggregátoroktól fogad kulturális örökségi elemeket (cultural heritage object = CHO). A tanulmány írásakor 24 ország – köztük Magyarország – 37 intézménye vagy szervezete rendelkezik hivatalos tanúsítvánnyal arról, hogy alkalmas az Europeana szempontrendszerének megfelelő adatszolgáltatási tevékenységre. A tagállamok közül a legtöbb akkreditált aggregátorral, öt intézménnyel az Europeana Alapítványnak is otthont adó Holland Királyság rendelkezik. A tanulmány a KDS-ben meghatározott hazai aggregációs modellt veti össze a holland módszertannal, ismerteti a hasonlóságokat, illetve a különbözőségeket. Magyarországon a KDS ütemterve szerint napjainkban is zajlik a nemzeti szintű webaratási szolgáltatás kiépítése, azonban a Holland Királyságban már jóval korábban, különböző módszer szerint kialakították a szolgáltatást, a tanulmány erre a területre is betekintést nyújt. Az összehasonlítás – a szakirodalmon kívül – nagyban épít a két tagállam által kétévente leadott előrehaladási jelentésekre.